Kedves Hallgatóm!

Kihangsúlyozom, hogy nem az adásokként címzett bejegyzéseim szkeptikus hozzászólásainak köszönhetően döntöttem úgy, hogy az adásokat felfüggesztem. Kaptam egy levelet (e-mailt). Nagyon kulturált, szelíd, józan és meggyőző tartalommal, amelyben teljesen normális hangnemben javasolja, tanácsolja a levél feladója, hogy egy ilyen internetes oldalon, mint a nolblog, ne tegyek közzé ilyen tartalmú bejegyzéseket. Meg is indokolta, hogy miért, de természetesen ez nem publikus. KÖSZÖNÖM EZÚTON IS A FELADÓNAK A BÖLCS, KIJÓZANÍTÓ TANÁCSÁT.

Pedig rengeteg dologra utalva szerettem volna valamilyen szinten bizonyítani, hogy létezik egy rajtunk kívül álló, tőlünk független, végtelen energia forrásaként működő, intelligens Teremtő (kreátor), aki személyiséggel rendelkezik és természetesen az emberiség Istenként emlegeti, mert személyes megtapasztalók, vagy az Ő nevében megszólalók így, ilyen néven mutatták be az emberiségnek.

Olyan dolgokat boncolgattam volna, hogy létezik-e a fénynek tömege, mert állítólag csak tömeggel rendelkező dolog képes sebességgel terjedni, haladni. Az is nagy kérdés, hogy mi is az energia. És mettől meddig energia, azt követően már mi lehet? A gondolat energia-e egyáltalán? Mert egyre több bizonyíték áll arra vonatkozóan rendelkezésünkre, hogy a gondolat terjeszthető, terjedni képes, átvihető, átmásolható stb. (Nem kifejezetten a telepátiára kell gondolni). Ha a gondolat terjed, halad, akkor annak is van tömege? És mi van az álmokkal? Az álom milyen forrásból táplálkozó gondolatok halmaza? És mérhető-e? Ha igen, akkor hogyan? Mit lehet ezzel bizonyítani és mennyi csupán a feltételezés? Egyértelmű, hogy jelenleg nem mérhető tömegként a gondolat, de a mérhetetlenségtől függetlenül… Szóval ilyenekkel és ehhez hasonlókkal foglalkoztam volna, többnyire tudományos megközelítéssel, természetesen a Biblia erről, vagy ezekről alkotott véleményének üzeneteivel fűszerezve, de meggyőztek, hogy hagyjam abba.

Így utolsó adásként, e célból megnyitott blog búcsúzójaként gondoltam, hogy humorosabbra veszem a hangvételt és pár aranyos „vallásos” viccet közzéteszek.

Jó szórakozást és nagyon sok áldást kívánok mindenkinek, hívőnek és hitetlennek, teremtés elméletét valló és evolúcióban hívő embertársamnak egyaránt!

Akkor vidámabban köszönjünk el ettől a blogtól!

Humor:

Tudjátok, hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhöz?

Először is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van

Protes Tál bácsi

és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg

akarnak változtatni.

A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal

és Molesz Tállal együtt.

Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál

várni akar vele még egy évet.

Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi

gyülekezetünk pontosan olyan legyen, mint az összes többi.

Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han

Tál pedig hamis ígéretekkel próbál új tagokat csalogatni a

gyülekezethez.

De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál testvér például

kifejezetten segítőkészen intézi az egyházi ügyeket. A dúsgazdag

üzletember nagybácsi,

Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani. A remek

politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a

közösség ügyeit diplomáciai

körökben. Az elkötelezett Agi Tál nővér élen jár a térítésben. Medi

Tálhoz bármikor fordulhat átgondolt és megnyugtató tanácsért, a

szertartásokon az egyházi

énekeket pedig Kán Tál dalolja, zenész fivére Trombi Tál (a kamasz Mu

Tál átmenetileg nem énekel vele.)

Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két

unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál áttért más vallásra, a kilencven

éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt.

Aranyköpés:

Az igazság mindig győz, vagy nem.           

A jesivában föl-alá járkál egy tanuló és egyre csak ismételgeti:
- Nem értem, nem értem, nem értem...!
Arra megy a rabbi és hallja, ahogy a tanuló ezt mondja:
- Nem értem, nem értem, nem értem…!
Megkérdezi tőle:
- Mit nem értesz fiam, mond el, majd megmagyarázom.
Megmagyarázni én is meg tudom, de nem értem.

A pap prédikál a templomban, de közben elromlik a mikrofon. A pap két keresztvetés kőzött odaszól a híveknek:
– Baj van a mikrofonnal!
A hívek nem értik, hogy mit mond, és kórusban válaszolnak:
– És a te lelkeddel!

Szent Péternél jelentkezik egy 32 éves autószerelő.
– Miért kellett ilyen korán meghalnom? – kérdezi.
Szent Péter fellapozza a nagy könyvet, majd így szól:
– Az ügyfeleidnek elszámolt órák alapján te már 125 éves vagy.

Két lelkész beszélget. Az egyik ezt mondja: „Te, képzeld, szerintem ellopták a biciklimet, de nem tudom, hogy ki tehette ezt.”
Erre a másik: „A következő vasárnap, amikor az igét hirdeted, olvasd fel hangosan a tíz parancsolatot, és közben időnként nézz oda a hallgatóságra is! Amikor majd azt olvasod, hogy ne lopj, akkor a bűnös bizonyára kellemetlenül fogja érezni magát, és kirohan a templomból. Ebből megtudhatod, hogy kinél van a biciklid.”
Eltelt egy hét, és a két lelkész ismét találkozik. „Na testvérem, kiderült az igazság?”
„Igen. Felolvastam hangosan a tíz parancsolatot, és amikor azt olvastam, hogy ne paráználkodj, rögtön eszembe jutott, hogy kinél hagytam a biciklimet.”

Három ember meghal és felmennek a Mennybe. Be is akarnak menni, de a kapuban egy ember megállította őket.

– Ki vagy te? – kérdezi a kapuban álló az első embert.

– Én egy híres evangélista vagyok, sok könyvet írtam, még televíziós szolgálatom is volt és általam sok millió ember ismerte meg az Úrjézust.

– Na ez mind szép és jó, de mondd csak, ismered az Úrjézust?

– Persze, hogy ismerem, hiszen mint már mondtam, én híres evangélista vagyok!

– Na és te ki vagy? – Kérdezte a második embertől.

– Én híres pásztor vagyok, egész megagyülekezeteket pásztoroltam a Földön, az istentiszteleteinket is sok millió ember nézte a különféle televíziós csatornákon.

– Na, ez valóban csodálatos! De mondd csak, ismered az Úrjézust?

– Persze, hogy ismerem, hiszen én híres pásztor vagyok!

– Na és te ki vagy? – kérdezte a harmadik embert.

– Amint azt magad is látod, én egy egyszerű öreg ember vagyok. Az életem gyorsan elmúlt és ez idő alatt nem is tudtam semmi maradandót alkotni. Nem lettem híres prédikátor, sem gazdag, hanem egy kis házikóban éltem hosszú éveken át. Sokat imádkoztam és azon igyekeztem, hogy hűséges maradhassak az én Istenemhez.

– Na és ismered az Úrjézust?

– Igen Uram, ismerlek téged.

Ez a legutóbbi talán nem is annyira vicc. Erősen közelít a valósághoz... :-(

Akkor még egyszer sok-sok áldást mindenkinek, aki olvasott és aki nem...

Az előző adásokban vázlatszerűen ugyan, de valamilyen szinten tudatosíthattuk magunkban, hogy nagyon apró, jelentéktelen kis részei vagyunk az Univerzumnak. Talán ennek tudatában fogalmazott úgy Dávid is az egyik zsoltárban, amikor Istenhez intézi kérdését feleszmélve saját parányiságára, hogy: „Micsoda az ember – mondom- hogy megemlékezel róla és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé istennél és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáján, mindent lábai alá vetettél. Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is. Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár.” (Zsoltár 8.5-10)

Azzal is meg kell békülnünk, hogy minden, amit kutatásaink során felfedezünk és az eredetét, korát próbáljuk meghatározni, csak feltételezésként lehet kezelni. Annyi minden nem tudunk még, hogy lehetetlen bármiről is kijelenteni, hogy egészen bizonyosak és örök érvényűek a felfedezéseink.

Most próbáljunk egy kicsit vizsgálódni a bennünk és körülöttünk kialakult élő világban eddigi ismereteink alapján. Ha szétnézünk a természetben, azt látjuk, hogy élő virágokon, növényeken élő rovarok végzik a dolgukat, élik az életüket és ezek az élőlények –akárcsak mi, emberek- sejtekből álló testben léteznek. Gyakran mondogatják azt, hogy az élet tulajdonképpen nem más, mint bizonyos kémiai reakciók sokasága, de ha megvizsgáljuk jobban az élet kémiai összetételét, érdekes következtetésekre juthatunk. Az élet nem csak kémiából áll. Az élő sejtjeink egyik legfontosabb anyaga a DNS molekula. A DNS egy nagyon bonyolult és hosszú molekula, amelyiknek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy milliárdnyi információt tartalmaz. Olyan információkat, amelyek az életet éppen olyanná teszik, amilyenek ezek az információk.

(akit nem érdekel annyira a DNS száraz, tudományos leírása, az a pirossal jegyzett szöveget kihagyhatja):

Tudományosan a következőket mondhatjuk el a DNS-ről: Mint ahogy az a nevéből is látható a DNS egy nukleinsav (DezoxiriboNukleinSav). A nukleinsavak ismétlődő nukleotid egységekből álló nagy méretű molekulák, polimerek. Minden nukleotid három egymáshoz kapcsolódó elemből áll. 1./  egy nitrogén tartalmú szerves bázisból (adenin, timin, guanin, citozin); 2./ egy pentóz cukorból, amit dezoxiribóznak neveztünk el és 3./ egy úgynevezett foszfátcsoportból, ahol érdemes megjegyezni, hogy egy legújabb felfedezésnek köszönhetően már létezik olyan baktérium, amelynek DNS-e foszfor helyett arzént is tartalmazhat, de erről a második (előző) adásban említettem, amikor a Science nevű tudományos folyóiratból idéztem a kutatók eredményeit… A polimer váza a nukleotidok foszfodiészter kötéssel egymáshoz kapcsolódó dezoxiribóz részeiből áll. A szerkezet változó része az egymást követő nukleotidok bázisainak a sorrendje, ez a bázissorrend határozza meg a DNS információját. De nem találom most a legfontosabbnak azt, hogy kémiai szempontból tudományosan is a legnagyobb mélységekig elemezzük a DNS-t.

Inkább a DNS információira térnék vissza és egy érthetőbb „konyhanyelvre”. A DNS eldönti, hogy milyen színű hajjal, milyen színű bőrrel, milyen szemekkel, sőt, milyen testalkattal, vagy éppen hajlamokkal, jellemmel születünk meg és élünk. Azt is eldönti, hogy embernek születünk-e, vagy kutyának, macskának, báránynak, vagy oroszlánnak… Hogyan végezheti ezt a DNS? Az emberi test sejtjeinek DNS molekuláiban annyi információ van, amelyet a legszerényebb becslések szerint is csak egy több ezer kötetes könyvtárnyi könyvben tudnánk összesűríteni. Ezt évszázadokkal ezelőtt nagyon nehéz volt elképzelni az akkori embernek, de ma, a számítástechnika vívmányainak köszönhetően egyáltalán nem nehéz, amikor egy szemmel alig látható mikrochip is sok millió információt képes tárolni. Ez bonyolultnak tűnhet első látásra, de vannak hasonlatok, amelyekkel szemléltethető. Vegyük példának azt az írásmódot, amellyel a gyengén látók, vagy vakok olvasnak. A papíron kidomborított jelek letapogatásával értik meg az üzenetet. Ismerik a jeleket, végigtapogatják kezeikkel a sorokat és átfordítják a domborulatokat emberi nyelvre. Vagy más példa, amikor egy CD-re, vagy bármilyen adathordozóra számítógépről információt másolunk, lehet az szöveg, zene, film, vagy bármi egyéb, és a tároló CD-t egy másik számítógépbe tesszük, akkor a behelyezést követően a gép kiírja, hogy beolvasás. Pillanatok alatt több millió jelet betölt egy adathordozóról egy adattárolóra, vagy fordítva.

Szóval DNS. Itt tartottunk. Van két DNS génmolekulánk, spirál formában egymással párhuzamosan helyezkednek el és a kettőt egymással hidrogénkötések kötik össze. Ezen kötésekről tudni kell, hogy nagyon gyenge kötést biztosítanak. Amikor a sejt osztódik, akkor a gyenge kötés kiold és az egyik fél az egyik új sejtbe, a másik a másikba kerül. Ez egy csodálatos dolog. Képzeljük el azt, ahogyan a több ezer kötetes könyvtárnyi információ hibátlanul átmásolódik mindössze 20-30 perc alatt egyik rendszerről a másikra. Ez nem kis munkába kerülne, ha írógépen kellene átmásolnunk ennyi információt. Ennek a sejtbe íródott, vésődött információnak, amit a sejt életkönyvének is nevezhetünk, egy ennél is csodálatosabb tulajdonsága az, hogy olvasni is tudja önmagát. Ha Te írsz egy levelet, akkor az ismeretlen marad, ameddig nem olvassa el valaki. A sejtjeink nem így vannak. A sejtek riboszómákat hoznak létre, amelyek bonyolult fehérjék. Ezek „felmásznak” a DNS molekulára és végigtapogatva azok hosszú spiráljára rögzített információkat, leolvassák az adatokat és teljesítik azokat a parancsokat, amelyek ezekre a DNS-ekre rögzítve vannak. Például a megfelelő fehérjéket hozzák létre az életben maradás szükségességéhez, de egymilliárd más dolgot is végrehajthatnak. Nagyon vázlatosan kijelenthetjük, hogy a riboszómák apránként létrehoznak bennünket. Tudósok is megegyeznek abban, hogy az az információ, amelyet ezek a DNS molekulák hordoznak, nem a molekulákra van írva, amelyek a sejtet alkotják. Ezt a bonyolult sejtet nem az őt alkotó molekulák egyszerű kémiája hozta létre. Egy külső intelligenciának kell léteznie, amelyik meghatározta a szükséges információkat, majd gondoskodott arról is, hogy létezzen egy „leolvasó” és „végrehajtó” anyag is, amelyik értelmezni is tudja és végrehajtani is képes az információk alapján szerzett parancsokat. A sejt működései valóban vegyi folyamatok, de a működésüket az élőlények esetében egy olyan információ halmaz irányítja, ami nem önmagában a sejtekben, molekulákban lakozik, hanem külső hatásként, beavatkozásként kellett keletkeznie.

Az evolúcióban hívők, vagy a materialisták azt vallják, hogy a természetben minden egy őskáoszból alakult ki spontán módon. Az élet létrejötte előtt a Föld atmoszférájában létezett ammónia, metán és vízpára, majd ezt érték külső energiahordozó hatások, villámlások, egyéb kisülések és így létrejött kémiai reakciók során az élethez szükséges, életképes anyag, ami aztán addig fejlődött, míg kialakultak a hüllők, madarak, emlősök és maga az ember is. Szóval az említett ammónia, pára és metán találkozása például egy villámlással olyan aminosavakat hozhat létre, amelyek már életfeltételeket biztosítanak. Ezt a Chicagói egyetem kutatólaboratóriumában már évtizedekkel ezelőtt megpróbálták reprodukálni. Egy ammóniából, metánból és vízpárából álló gázkeveréken áramot vezettek át és valóban kaptak is sok aminosavat és sókat, amelyek egy élet létrejöttének elengedhetetlen követelményei. Szóval ott tartottak, hogy ilyen módon, spontánul is létrejöhetett az élet a Földön. Elegendő volt az ammónia, a metán, a víz, gőz, pára és egy-két villám. Van egy aprócska gond. Nevezetesen az, hogy a kísérletben nyert aminosavak és sók nem egyeznek meg azokkal a savakkal és sókkal, amelyek az élet kialakulásához és fenntartásához szükségesek. Az életnek kizárólag a balra csavarodó aminosavakra van szüksége a létfontosságú fehérjék létrehozásához és nem a jobbra csavarodókra. Ugyanígy a DNS molekulák előállítására is vonatkoztatható ez, mivel ezek csak kizárólag jobbmenetes molekulákat tartalmazhatnak. A kémia sok mindent véghezvisz, de az ÉLET nem tud semmit sem kezdeni a keverék dolgokkal. Szóval az evolúció elméletét bizonyítani akaró kutatók éppen az ellenkezőjét bizonyították. Kísérletük során csak keverékek jöttek létre, az élet nem keletkezhetett spontán módon. Mindenképpen egy végtelen, külső intelligenciára, egy külső létező Értelmes Személy beavatkozására volt szükség ahhoz, hogy az élet a Földön ebben a csodálatos, színes, szemeket gyönyörködtető természetben létre jöhessen. Az az információ, amiről bebizonyosodott, hogy a DNS molekulák tárolják és továbbítják, nem létezhet szervetlen anyagban. Tudományosan megalapozott az a feltételezés, hogy az anyagba kívülről injektálták azt az információt, amivel képes ÉLETET fenntartani és reprodukálni.

Akkor sem kell meglepődni, ha a kutatások sorozatos eredményeinek köszönhetően elérkezik az a nap, amikor egy tudós bemegy a laboratóriumába, egy teljesen élettelen porszemet felruház kémiai, biológiai információkkal és életet hoz létre a kis dolgozójában. Például létrehoz egy primitív sejtet egyetlen homokszemből. Ezzel sem tett többet, mint ráinjekciózta a sok-sok kutatásának köszönhető információit egy élettelen anyagra, tehát életet teremtett. De ezzel is csak a teremtés elméletét erősítette meg.

További áldott elmélkedést kívánok a következő adásig!

Csodálatos zene szól, a kinti dermesztő hideget csak sejteni lehet, mert idebent pattog a tűz. Tűz, tűz, tűz! Van ebben valami vonzó. Képtelenség hosszú időn át a tűz mellett ülni úgy, hogy ne forrósodna át egyre jobban az ember. A kályha tüze a testet, a mennyei tűz a lelket és szellemet forrósítja át, annyira, hogy képlékennyé, alakíthatóvá változtatja a legkeményebb szívet is.

Kedves Hallgatóm! Van egy örök érvényű mondás: „Megismered az Igazságot és az igazság szabaddá tesz Téged!” Ha szeretnél szeretni feltételek nélkül, akkor meg kell barátkoznod a gondolattal, hogy igazán szeretni csak szabad ember képes. Ha szeretnél szeretni, meg kell akard ismerni az igazságot….

(csodálatos zene és a tűz belső melege)

Előző adásunk végállomásáról, a kvazárok birodalmából most utazzunk vissza Földünkre 10 milliárd éven át, fénysebességgel haladva és kezdjük el vizsgálni a magunk kis hangyányi tudományával, hogy milyen pontos információk birtokában vagyunk, a kis életterünk korának meghatározását illetően. Kutatók sokasága vitatkozik, a vélemények megoszlanak, táborokra szakítanak csoportokat a különböző elméletek, megközelítések, feltételezések. Közben abban a kegyelemben részesül generációnk, hogy egyre több elméletet ismerhetett meg, hiszen minél később születik meg egy ember, annál nagyobb múltat tud áttekinteni. Olvashattunk mindenféle elméletekről, feltételezésekről és nagyon sok ilyen elmélet megdőléséről, bukásáról. Több könyvtárnyi kötet tartalmaz olyan feltevéseket, amelyekben az éppen akkor élő generáció szentírásként hitt, el sem tudták volna képzelni, hogy az általuk vallott elmélet nem az igazságot tartalmazza. Ha időben visszautazunk a történelemben, ott találjuk magunkat máglyán elégetett emberek körül, akik azt merték állítani például, hogy a Föld gömb alakú és azt, hogy a Föld mozog, kering a Nap körül. Téves elméletek elfogadását, majd bukását olvashatjuk folyamatosan a történelem során, miközben van egy –az Élet minden részletére kitérő üzenetet tartalmazó- szöveggyűjtemény, amelyik átélte az összes többi elmélet virágzását és bukását. Ezt az írást Biblia néven ismeri az emberiség és azt állítják erről, hogy nem más, mint az egész általunk átláthatatlan és megfejthetetlen Univerzum Teremtőjének üzenete az emberiség számára. Amolyan úti kalauz. Vagy éppen… recept a földi életben való boldoguláshoz. De ne szaladjunk előre.

Maradjunk a bizonyos ásatások, régészeti és egyéb leletek korának meghatározásánál és az ezeket körülvevő óriási tévedések lehetőségénél.

Ahogyan felgyorsult az információ áramlása, ahogyan egyre gyorsabban fejlődik minden a technika és a tudomány területén, úgy esélyünk van arra, hogy a mi generációnk egy emberöltő ideje alatt akár több tudományos feltételezés hamisságának beigazolódását is átélje, amiről még évekkel, hónapokkal, vagy éppen napokkal azelőtt azt hittük, hogy ez aztán cáfolhatatlan.

Sok ezer oldalt teleírhatnánk rengeteg elmélettel és módszerrel, amelyekkel vizsgálhatók a múltból származó, felszínre került leletek. Az egyik legközismertebb vizsgálati módszer a C14 izotóp kimutatása a felszínre került emberi, növényi, vagy állati maradványokban. Tudjuk, hogy az atmoszférában a levegőtérfogat 78,084 %-át nitrogén (N2) alkotja, továbbá 20,946 %-a oxigénből (O2), míg a többi 0,96% argonból (Ar) és széndioxidból (CO2) áll.

Kedves Hallgatóm! Tudtad, hogy a levegő széndioxid tartalmában megtalálható a normál szénatomok mellett egy C14 szénizotóp is, ami radioaktív? Egészen pontosan 0,00000675

%- os arányban, tehát 675 tízmilliomod % C14-et lélegeznek be a belélegzett széndioxiddal a növények. Olyan növények, amelyeket megesznek az állatok és az emberek, valamint olyan állatok, amelyeket más állatok, vagy az emberek fogyasztanak el jó étvággyal. Ez a nagyon kis százalékos előfordulás nem okoz veszélyt az élő világra, de arra pont elegendő, hogy a kimutatásával megpróbáljanak beazonosítani kor szerint csontvázakat, kiásott maradványokat stb. Ahhoz, hogy megfelelő következtetéseket vonjunk le a szenzációs feltárásokról, tudnunk kell, hogy a C14 felezési ideje 5700 év. Tehát minél több 5700 éves periódus telik el, annál kimutathatatlanabb a C14 egy őshüllő, vagy egy dinoszaurusz maradványaiban. Márpedig gyakran el akarják hitetni velünk, hogy több ezer, vagy több tízezer éves maradványokra leltek, arról nem is beszélve, amikor évmilliós maradványokat sejtenek, vagy vélnek felfedezni ásatások, kutatások során.

Kedves Hallgatóm! A Biblia üzenete szerint, ha visszaszámlálunk a nemzetségi táblázatok alapján az első emberig, majd azt megelőzően a Föld teremtéséig, akkor ez az idő mindössze 6000 évre tehető a múltban. Ezt nagyon sok tudományos kutató munkájával is alá tudja támasztani (kreacionista tudósoknak nevezik őket, tehát hisznek a kreációban, teremtés elméletében), csak valamiért a világon elterjedt tudományokat képviselő elit számára ez kényes elmélet, ezért nem népszerűsítik a legmegfelelőbb csatornákon, mert lassan a rengeteg sebből vérző evolúció elmélete egy féltve őrzött állami vallássá nőtte ki magát és nincs összefüggésben az államok politikai-társadalmi berendezkedésével. Ennek már szellemi okai, gyökerei vannak. Ez a szellemiség nem a rendszer ellen lázad, hanem az Élő Istennel van konfliktusa, illetve a lényegről terelné el a figyelmet. Tulajdonképpen a szinte elhanyagolható emberi tudásnak köszönhető alázatmentes felfuvalkodásnak az egyik menedékeként szolgál.

Valóban nem szeretnék ezen adás ideje alatt nagyon mélyen a részleteibe belemenni e terület óriási buktatóinak, de a hallgató önszorgalomból megteheti, hogy ismét egy utazásra szánja magát és elmélyül ezen a területen is az informálódásba.

A mai adás végén azért szeretnék néhány olyan példával szolgálni, amelyek furcsaságokat (és most még enyhén fogalmaztam) produkáltak a C14 izotópos kormeghatározás területén, miközben ezt a módszert tartják a leghitelesebbnek…

Állítólag több millió éve zárt kőzetben talált faanyagról derítették ki, hogy néhány tízezer éves, ameddig nem tudták, hogy milyen kőből származik.

Egy vulkántól pár kilométerre élő fából vett minta alapján az élő fát több tízezer évesnek hitték. Ugyanezt a kort állapították meg egy európai nagyváros központjában élő fa mintájából is. Egy nem egészen 800 évvel ezelőtt épült oxfordi kastély építési kötőanyagáról azt állapították meg, hogy több mint 7000 éves. Frissen elpusztult fókából vett minta alapján a fóka 1300 évesnek bizonyult, a pár évtizede elpusztult fókák maradványaiból vizsgált minta alapján a fókákat 4600 éveseknek gondolták. Élő csigák korát 2300 évesnek saccolja a „legbeváltabb” módszerünk, aminek segítségével dobálóznak az évezredekkel, évmilliókkal. Szintén a radiokarbonos módszerrel egy mumifikálódott szarvas fejbőre alatti izomszövetet 24 ezer évesnek találtak, míg ugyanazon szarvas hátsó lábának szőrét 17 ezer éves állaténak gondolták. Illene megkérdezni ettől a szarvas fajtól a hosszú élet titkát… Az is egy érdekes kérdés, hogy egy mamut miként lehet 26 ezer éves, miközben a fölötte levő tőzegről kiderül, hogy mindössze 5610 éves? Majdnem a végtelenségig sorolhatnánk a tudomány óriási mellélövéseit és alázattal mondom, hogy semmilyen kivetni valót nem találok a tudományos törekvésekben. Azt a gőgöt, önteltséget és felfuvalkodottságot viszont megvetem, amellyel kutatók egy csoportja a bizonyíthatatlant kész és tagadhatatlan igazságként akarja elfogadtatni kortársaival.

Kedves Hallgatóm!

Felgyorsult világban élünk. Most, éppen az adásunk napján látott napvilágot egy tudományos hír:

                       „A Science című tudományos folyóiratban közölt tanulmány szerint első alkalommal nyert bizonyosságot, hogy minden ismert földi élet egyik alapvető építőkövét egy másik elem helyettesítheti. <<Ez a kutatás arra emlékeztet minket, hogy az élet, ahogy mi ismerjük, sokkal rugalmasabb lehet annál, mint amit feltételezni vagy elképzelni tudunk>> – mondta Felisa Wolfe-Simon, az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA asztrobiológiai intézetének munkatársa az Arizonai Állami Egyetemen. <<Ha a Földön ilyen váratlan dolog létezhet, akkor mi minden lehet, amit még nem láttunk?>> – vetette fel.
                      A foszfor a szénnel, a hidrogénnel, a nitrogénnel, a kénnel, valamint az oxigénnel együtt ahhoz a hat elemhez tartozik, amely – eddig ismert formájában – alapvető az élethez.

                     A Wolfe-Simon által vezetett kutatók azt akarták feltárni, hogy az élet vajon más anyagokkal is működhet-e. A tudósok vizsgálataik során az arzénre összpontosítottak, mert az kémiailag nagyon hasonlít a foszforra.
                     Éppen ez a hasonlóság az oka annak is, hogy az arzén a legtöbb életforma számára rendkívül mérgező: az anyagcsererendszer nem tudja megkülönbözteti a két elemet biológiailag aktív formájában. Ha a foszfor helyére arzén kerül, leállnak a központi biokémiai folyamatok.
                     A kutatók laboratóriumi körülmények között tenyésztettek a Mono tó üledékéből származó magas arzéntartalmú baktériumot. A kísérlet során a fejlődési szakaszban fokozatosan növelték az arzénkoncentrációt, foszforhoz viszont nem juttatták a táptalajt.
A végén olyan baktériumféle maradt, amely ilyen körülmények között is életben maradt, sőt növekedni tudott. A tudósok GFAJ-1 néven azonosították. Az asztrobiológiai intézet csapata azt is bizonyítani tudta, hogy a baktérium anyagcseréje során valóban felhasználja az arzént, és ezzel helyettesíti a hiányzó foszfort.”

Másik hír, amit pár napja olvashatott a világ, hogy a Szaturnusz második legnagyobb holdja, a Rhea dús oxigén és széndioxid atmoszférával rendelkezik, ráadásul a százalékos arányban ott több az oxigén, mint a Föld atmoszférájában. Oxigén atmoszférákkal rendelkezik például a Jupiter két fagyos holdja is, az Európa hold és a Ganümédész hold. Ilyenekkel találjuk szemben magunkat naponta, de eljöhet az idő, amikor már percenként is ehhez hasonló tudományos hírek fognak hömpölyögni a világhálón, miközben néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlennek tartotta volna a tudományos és igazságként hirdetett meggyőződés, hogy létezik ilyen.

Kedves Hallgatóm! Van egy üzenet, amelynek tartalmát még tudományosan senki nem tudta megcáfolni. Ezen üzenet cáfolatának egyetlen forrása az öntelt, gőgös, ostoba szkepticizmus. Ez az Üzenet attól származik, aki Veled együtt mindent és mindenkit teremtett. Ha valaki tudja, hát Neki tudnia kell, hogy mi hogyan, mikor és miért teremtetett.

Jó barangolást és kutatást kívánok a következő adásig. De fontosnak tartom, hogy az igazság kutatására érdemes időt fordítani, mert ne feledjük, hogy CSAK az igazság ismerete tesz szabaddá és csak szabadon képes az ember szeretni….

Kedves Hallgatóm, Olvasóm! Hosszú időn át gondoltam azt, hogy az ember képes magába szívni annyi tudást, amennyi elegendő lesz majd e megszerzett tudás hatékony szétosztására, továbbadására. Aztán amikor egy külső tényező, körülmény, vagy személy hatására az ember felülemelkedik a betokosodott kis világán, amikor eltávolodik, egyre csak távolodik önmagától és korlátaitól egy óriási kegyelemnek köszönhetően, akkor lehetősége adódik egyre távolabbról és még távolabbról letekinteni önmagára, elméleteire, meggyőződéseire, hitére, tévhiteire és bizonytalanságaira. Akkor döbben rá abból a megfogalmazhatatlan magasságból, ahonnan már önmagát és problémáit sem látja, hogy a „hosszú időn át” fogalma pont annyira relatív, mint bármi más, ami körülveszi. Ha néhány évtizedet hosszú időnek nevezünk évmilliárdokhoz viszonyítva és pár ezer átutazott kilométert nagy távolságként emlegetünk fényévekhez viszonyítva, akkor nevetségessé tesszük magunkat. Márpedig mindazt a végtelent, ami parányi lényünket körülveszi, nem érdemes a saját korlátolt mértékrendszerünk szerint vizsgálni, mert kétségtelen, hogy rossz feltételezések birtokosai leszünk, a rossz feltételezéseink alapjaira épített elméletek, tévhitek táptalajaként szolgálhatnak majd számunkra és tanítványaink számára.

Kezdeném a legelején, kedves Hallgatóm! Kezdeném azzal a legalapvetőbb fizikai, anyagilag is elfogadott ténnyel, hogy földi létünk egy Föld nevű bolygón zajlik. A Föld a Naprendszerben kering a központi csillaga, a Nap körül. A Naprendszer egy parányi kis része egy galaxisnak, amit az ember Tejútnak nevezett el. Több ilyen galaxist pedig (számuk ismeretlen) Univerzumnak neveztünk el, de hajlamos az ember elnevezni mindent akkor is, ha semmilyen fogalma nincs az elnevezettről.

Kedves Hallgatóm! Ha a Naprendszert egymilliárdod (!!!) részére kicsinyítjük, akkor a Nap egy 1,4 m átmérőjű gömbként szerepelhet egy vizuális ábránkon, a Föld ugyanennek a léptéknek megfelelően egy 1,3 cm átmérőjű szőlőszemnyi bolygócska, ami a Nap gömbjétől 150 méterre kering. További szemléltetésként, ugyanezt a léptéket használva például a Jupiter 780 méterre kering a központi gömbtől (Naptól) és egy 14 cm átmérőjű sárgadinnyének felelhet meg, vagy a Plútó a Nap szemléltető gömbjétől majdnem 6 km-re (!!!) kering borsószemnyi nagyságával, átmérőjével. Még ebben a mértékegység rendszerben is, ahol az 1,4 millió km átmérőjű Napot 1,4 méteres átmérőjű gömbbé zsugorítjuk, a legközelebbi állócsillag tőlünk 45 000 (nem elírás, negyvenötezer) km-re lenne.

Ha a tömegarányokat nézzük, akkor a Nap a Naprendszer teljes tömegének 99,87 % -a, míg a maradék 0,13%-nyi tömeg jut az összes többi nagy és kisbolygónak, üstökösnek stb.

Egyéb érdekesség, hogy például a fény a mi bolygónkra a Naptól 8 perc alatt jut el, a Jupiterre való eljutáshoz a napfénynek már háromnegyed órára van szüksége, de ennél még érdekesebb, hogy a Plútóra való eljutáshoz már több mint 6 órára van szüksége a fénynek. Ilyen méretek ismeretében elég nagynak tűnhet a Naprendszerünk, de a tejútrendszerhez képest, amely galaxisnak részei vagyunk, nem túl jelentős. Ha például a Naprendszert a több milliárd kilométeres kiterjedésével lekicsinyítjük egy személyi igazolvány méreteire, hogy áttekinthetőbben lássuk a méreteket, akkor a Tejútrendszer mérete már belefér az Észak-Amerikai kontinens méreteibe… Most pedig lecsukott szemekkel, szellemünkben tegyünk egy képzeletbeli utazást. Nagy jelentősége lesz még ennek a szónak, hogy szellemben. Képzeljük el, hogy elindulunk fénysebességgel a Naptól (tehát 300 ezer kilométert teszünk meg másodpercenként!!!) 2010. január 1.-én 00:00 órakor. 00:08 –kor leszünk a Földön, 05 óra 31 perckor hagyjuk el a Plútót, az indulási évünkhöz viszonyítva az ötödik év április havában, annak is 19. napján érünk a legközelebbi állócsillag, a Proxima Kentauri közelébe, ezer év múlva, ha a Tejútra merőleges irányban mozgunk, akkor látszik a galaxisunknak egy karja (több van neki) és 100 ezer év múlva már látszik a teljes galaxisunk, és a látható fények már nem csillagok, hanem különböző egyéb galaxisok. De ha elszántak vagyunk az utazásban és nem állunk le, akkor ugyanezzel a sebességgel haladva, öt millió év múlva látjuk majd azt a 30 galaxisból álló halmazt, ami a tejútrendszert is tartalmazza, 50 millió év múlva már látható lenne egy 2000 galaxisból álló szűz halmaz, de ha kitartóan haladnánk tovább fényként, akkor is 10 milliárd évre lenne szükség, hogy az eddigi legtávolabbi észlelt kvazárokat is elérjük…

Térjünk csak vissza oda, ahol nem a tejútrendszer a szőlőszem, hanem még a Földet tekintettük szőlőszemnek. Ezekkel az arányokkal méretezve, kedves Hallgatóm, Te, meg Én olyan „hatalmas” fizikai termetűek vagyunk, hogy nem létezik az a laboratóriumi nagyító készülék a jelenlegi tudomány és technika ismereteinek alapján, amelyikkel felfedeznének bennünket szőlőszemnyi bolygónkon. És ez a kimutathatatlan kis lény, amilyen az ember, ki meri jelenteni gyakran, hogy Ő aztán tudja a tuttit és Isten nem létezik, mert minden, ami körülötte van, az nem más, mint valamilyen ős káoszból kitörő energiák össze-vissza működésének a spontán műve, miközben annak a csekély tudásnak és természeti-fizikai törvénynek ismeretében is, amelynek birtokában vagyunk, tudjuk, hogy hihetetlen pontosság, kiszámíthatóság és rendszeresség alkotja körülöttünk a természeti törvényeknek engedelmeskedő rendet. Ilyen rend elképzelhetetlen egy Tervező és egy Kivitelező intelligenciája nélkül.

Kedves Hallgatóm! Biztosítok időt egy képzeletbeli utazásra, ahol az ember szembesül saját méreteivel és a környezetének hatalmasságával. Reményeim szerint már önmagában ez a fizikai felismerés is alázatra inti az embert. Jó utazást kívánok a következő adásig!

Életemnek jelentős része telt el azzal, eleinte Isten ismerete nélkül, majd azt követően az Igazság részleges ismeretében –de annak teljes megismerésére éhesen, szomjasan-, hogy vágyakoztam az „igazi” életre. Gyakran támad hiányérzete az embernek. Valami mindig hiányzik- így érezzük, vagy így érezteti velünk környezetünk nagyon gyakran. Az ember felébred reggel, kitörli az álmot szemeiből és ha körülnéz, észreveszi, hogy mennyi minden hiányzik a látható környezetéből. A világ, vagy ahogyan Jézus említette, hogy „e világ”, amelyben Neki nincs semmije, leginkább arra tereli a figyelmünket, hogy mennyi mindenünk hiányzik még, mekkora hiányaink vannak. A társadalom, amelyben élünk, a médiumok által ránk áradó információk és reklámok is a hiányérzeteinket gyarapítják. Valójában olyan dolgokat szeretnénk birtokolni, használni, viselni, amelyekre –ha jobban belegondolunk- semmi szükségünk nincs, csak azért, mert osztálytársunknak, munkatársunknak, rokonunknak, szomszédunknak már olyan van, nekünk is kell. Van már három telefonja az embernek, de megjelenik a legújabb modell és természetesen neki az kell. A régieket pedig nem elajándékozza, hanem ott porosodnak valamelyik fiók mélyén. Van már televíziónk, talán több is van, de kell a legújabb. Mert az jobb. Aztán a régiek valahol a pincében, padláson, garázsban landolnak. Tele van az életünk használt kacatokkal és folyamatosan táplált hiányérzettel, amit kielégítve, a jövőnk újabb kacatjait gyűjtjük össze.

Van azonban egy hiányérzet, amit nem a reklámanyagok generálnak. Van egy hiányérzet, amely egy olyan mélységből fakad, az ember lelkének legmélyebb rejtekhelyeiről, amelyet csakis a Természetfeletti, a Mindenható Isten tud befolyásolni, mert Ő teremtett és születésünktől, fogantatásunktól kezdve belénk ültetett egy olyan vevőrendszert, amely által lehetőségünk nyílik „fogni” az Ő adását, üzeneteit, a legelszántabb zavaróállomások működtetéseinek fergetegében is. Mert a világ folyton zavarni akarja ezt a tiszta, szent forrásból származó adást. De zavarni nem tudja. Tilos neki. Egyetlen dologra van lehetősége: arra, hogy annyira elterelje a figyelmünket a lényegről, hogy ne érdekeljen az Igazság adása, hogy lehalkítsunk, vagy elnémítsuk a vevőkészüléket önmagunkban, mert becsapottan, megtévesztetten elkezdjük hinni, hogy tulajdonképpen az egyedüli Igaz Élet adása a zavaró tényező és a saját kis önző, testi vágyaink, hiányaink kielégítésének útjában áll. Ez az a vevő bennünk, ami egyetlen adónak a jeleit képes fogni, egy természetes szinten meghatározhatatlan frekvencián.

Kérlek, ne halkítsd le a vevőkészülékedet, ne is némítsd el. Ne engedd, hogy bármilyen más adást, amit a Földről sugároznak, fontosabb színekben tüntessen fel előtted a megtévesztés nagy művésze, az e világ szellemisége. Most, amikor ezeket a sorokat olvasod, úgy sem lát senki, akinek meg kellene felelned magad körül. Neked nincs más dolgod, mint venni az adást. Én pedig teljes szívből származó elszántsággal nem a saját adásomat sugárzom, hanem egy átjátszóállomásként csupán továbbítom mindazt, amit sikerül a jelekből felfognom.

Egy mennyei adás zavarásmentes, tiszta vételét kívánom!

3…… 2……. 1……. Adás indul!